Az EMOJI ma már több, mint egy üzenetküldési divat, sokkal inkább egy primitív nyelv. Az apró, érzelmi karakterek a digitális világ saját nyelvezetét képezik, amelynek célja az érzelmi háttér hozzáadása az amúgy egyszerű szöveghez.
A hangulatjelek azóta ilyen népszerűek, amióta először megjelentek a japán mobiltelefonokon a 90-es évek végén. Azóta már gyakorlatilag mindenhol, sajtóközleményeken, vállalati emailekben is megjelennek, de a Fehér Ház is adott már ki olyan gazdasági jelentést, amelyben hangulatjelekkel illusztráltak. A 2015-ös évben a sírva nevetős emoji lett "Az év szava" az Oxford Dictionaries-nél. Az emoji, mint olyan nem csak azoknak az embereknek való, akik olyan szavakat használnak, mint a "lmao smh tbh fam”, az emojikat bárki használhatja.
Az első emojik
Már a korai években is léteztek hangulatjelek. Ezek általában a billentyűzet karaktereiből álltak, de még nem voltak megrajzolva. Ilyenek például a :-) a :-( és a 8D. Ezek már az 1990-as években is jelen voltak és a korai internetes szleng fontos részét képezték. Ha szarkasztikus akartál lenni, egyszerűen csak a mondat végére csaptad a ;-) jelet, ha pedig tanácstalanságot akartál ábrázolni, akkor jött a ¯_ (ツ) _ / ¯.
Az első, valós rajzolt hangulatjelek az 1999-es években jelentek meg, amiket a Japán művész Shigetaka Kurita készített egy korai mobiltelefonhoz. Kurita szeretett volna egy vizuálisan is vonzó felületet kialakítani, amely egyszerű és tömör módon közli a felhasználóval az információkat, így például az időjárás előrejelzést egy kis ikon mutatta ahelyett, hogy szöveggel kiírta volna, hogy "felhős". Ez volt a vizuális nyelv kezdete.
Természetesen az emojik gyorsan elterjedtek és közkedveltté váltak Japánban, amikor a többi gyártó elkezdte másolni a DOCOMO ötletét. Mivel a 2000-es évek közepén a mobilgyártás forradalmi formákat öltött, olyan más gyártók is, mint az Apple új lehetőségeket láttak abban, hogy beépítsék saját platformjukba a hangulatjeleket.
Az emojik a 2000-es évek közepe óta világszerte elérhetővé váltak bizonyos applikációkon és felületeken keresztül, ahonnan a felhasználók kimásolhatták őket, majd beilleszthették őket mondandójukba. Ezt a módszert megújítva, az Apple 2011-ben kiadott egy hangulatjel-kompatibilis billentyűzetet az új iOS rendszeréhez, ami lehetővé tette, hogy ne kelljen kimásolgatni másik oldalakról a hangulatjeleket, egyszerűen a billentyűzettel be lehetett gépelni őket és megjelentek.
2014-re megkezdődött a nagy emoji politizáció
Olyan dolgok kerültek megkérdőjelezésre, hogy az étel hangulatjelek alatt miért nem szerepelnek tradícionális afrikai ételek is, hogy a zászlók hangulatjeleknél Izrael szerepel, de a palesztin zászló miért nem, illetve vitatéma volt az is, hogy miért szerepelnek azonos nemű szülők a családot jelképező emojiknál.
2015-ben az Unicode meglépte az első nagy hangulatjel-diverzifikálását, megadva a lehetőséget arra, hogy a felhasználó megváltoztassa az egyes emojik bőrszínének tónusát. Ezt követően pedig minden egyes frissítésben valamilyen új javítás vagy változtatás érkezett az emojikat illetően és arra is figyeltek, hogy minél több a nemek szempontjából semleges hangulatjeleket hozzanak létre.
Évről évre fokozatosan fejlődnek és mivel a hangulatjelek ma már nem csak buta díszítőelemek üzeneteinkben, digitális nyelvünk alapjaivá, építőköveivé nőtték ki magukat, az új generációknak már teljesen természetes dolog a hangulatjelekben történő kommunikáció.
Ezt a cikket a www.mysoft.hu hozta el neked.